Pár gondolatom a zarándoklatról - L. Tamás

2012. július 29-én reggel 8 órakor indultunk el a X. Ferences Ifjúsági Zarándoklatra, ami nekem még csak az első, és úgy mentem el, hogy senkit se ismertem. Eleinte kicsit furán éreztem magamat, mikor megérkeztünk és szinte mindenkinek voltak ismerősei, akiket tudott üdvözölni, de én csak ott álltam és pislogtam, mint hal a szatyorban, mert senkit nem ismertem. De egyszer feltűnt egy régi rivális (mindig egymás ellen fociztunk) gyerekkori barátom, Hugó testvér, meg is örültem hisz végre én is volt kit üdvözöljek, és jó érzés volt újra találkozni, feleleveníteni a foci meccseket, melyeket annak idején egymás ellen játszottunk.

Miután mindenki megérkezett és lepakoltunk megkezdődött a szentmise, prédikációja még most is itt cseng a fülembe, Jézus egyik csodatételéről volt szó mikor 5000 embert megvendégelt öt kenyérből és két halból. Miután a szentmisének vége volt jöhetett egy kis szórakozás: táncolás, favágás, pillangóreptetés, ládanyitogatás, stb. amely nagyon jó volt, kezdtem egyre otthonosabban érezni magamat és már nem is tűnt annyira idegennek az a sok ismeretlen ember.

Majd másnap Istennel szívünkben elindultunk a hosszú útra, amely nehéz és fárasztó volt, és az időjárási viszonyok se voltak túl kedvezőek. Volt mikor az erős napsütéssel, hőséggel kellett felvenni a harcot, de volt, hogy a szakadó eső, jégeső, villámlás kellett szembenézni. Ezeken kívül még sokunknak testi fájdalmakkal is meg kellett birkózni, mint pl. mikor a cipő véresre dörzsölte a lábat, vagy a kifáradtság fájdalmai. Zarándoklat során kezdtem megismerni az embereket és jó volt érezni az összetartást, hogy mindenki felelős mindenkiért és senkit nem hagyunk hátra.

A mindennapi elmélkedések is felejthetetlen élmények voltak: sétálni a fák között hallgatni a természetet, ahogy a szellő simogatja a fákat, a madarak énekelnek, és közben az aznapi témán elmélkedni, hogy hogyan is tudnánk mi is alkalmazni vagy erőt meríteni belőle a mindennapi életben.

A zarándoklat előtt még sose jártam Csíksomlyón, de mikor megérkeztünk tényleg olyan érzés volt mintha haza érkeztem volna, és most is visszahúz a szívem. Sose gondoltam volna, hogy ennyire tudok örülni egy tál meleg ételnek, melegágynak és hideg zuhanynak, mint mikor megérkeztünk a három napos zarándoklatunkról.

Még a végére csak annyit, hogy a zarándoklat során az ember fizikailag kicsit leépül, meggyengül, de lelkileg megerősödik, mint egy acélszikla 

Köszönet a Ferenceseknek, hogy megszervezték a zarándoklatot, nagyon örülök, hogy ott lehettem és ilyen sok őszinte, tiszta szívű embert megismerhettem.

Loboncz Tamás!