Találni, találkozni - erdélyiek a III. EuroFraMe-n

Augusztus 27–31. között szervezték meg a III. Európai Ferences Ifjúsági találkozót, ez alkalommal Lengyelországban, a Szent Anna-hegyen. Augusztus 26-án korán reggel indultunk egy mikrobusszal Csíksomlyóról a környékbeli fiatalokkal, Szabolcs testvér vezetésével, és Kolozsváron csatlakoztunk a Désről, Marosvásárhelyről érkezőkhöz. Összesen 17-en voltunk Antal, Benjamin, Szabolcs és Tibor testvérekkel együtt.

Este Kassára értünk, voltunk városnézőben, a főtéren sétálgattunk holdfényben, a zenélő kút fényeit is láttuk, mielőtt álomba merült a város. Tovább indultunk annak reményében, hogy majd valahol kitesszük a hálózsákjainkat, és pihenünk egyet, de az eleredő eső tovább hajszolt utunkon, így gurultunk egészen Lengyelországig első nap, a Tátrán keresztül, a sofőrjeink kemény erőfeszítéseivel, míg aztán az auschwitzi múzeum előtti parkban hajtottuk álomra fejünket. Igaz, nem sokáig, mert röpke két óra alvás után a lengyel rendőrök fújtak ébresztőt.

Reggel 8-kor nyitott a múzeum, több mint négy órát töltöttünk el idegenvezető irányításával az egykori haláltáborban. Amit ott tapasztaltunk meg az emlékezés során, minden, ami a szemünk elé tárult, fényképek, személyes tárgyak, azok az épületetek, áramosított drótkerítések, az égető kemencék, a kísérleti kórház, a börtön a „börtönben”, a kivégző sor, mind az ott élők mindennapjait elevenítették meg. A múzeumi körút az Arbeit macht frei feliratú kapun vezetett be, és egy másik kapunál ért véget Birkenaunál, amit „halálkapunak” neveznek, ugyanis ide futottak be a deportáltak vonatai, ahol aztán elosztották őket, innen az útjuk vagy a gázkamrába, vagy a munkatáborba vezetett. A levágott hajakból szőtt vászonanyagok, kis cipők, emeletes deszkaágyak, több száz személyes latrinák, csont soványra aszott nők és férfiak fényképei, kiüresedett tekintetei néztek vissza ránk a falakról, emberek, akik használati tárgyakká váltak, vagy éppen szerencsétlenebb helyzetüknél fogva használhatatlanná. Különös kegyetlenség elevenedett meg a szemeink előtt, és ezen a helyen, ami egykor az ott élők szenvedéseitől volt hangos, most a turistacsoportok nyüzsgése ellenére mély csend volt, Auschwitz csendje.

Az autókba visszaülve mindenkiben lecsenghettek ezek a képek, a csend hangja, így érkeztünk meg délutánra a Szent Anna-hegyre, amely a találkozó helyszíne volt négy napon át. A pápalátogatás (II. János Pál) emlékei is körülvettek minket ezen a helyen, színes és összetett programok vártak minket, gyönyörű környezetben négy nyelven (spanyol, olasz, angol, lengyel) és Szabolcs testvér szolgálatkészségéből kifolyólag egy 5. nyelven is, magyarul hallgathattuk a programon elhangzottakat, Tibor testvér pedig egy 6. nyelvre is fordított, románra.

A találkozó mottója ez volt: Krisztusban szemléld arcodat. Így a szemlélődés, a kapcsolatba kerülés, a figyelem, a tekintet voltak a találkozó kulcsszavai, mindez Krisztus tekintetén ke­resztül.

A napot fakultatív zsolozsmázással kezdtük az erdélyi ferencesekkel, aki fel tudott kelni reggeli előtt, az már keltében dicsérhette a napot, azaz teremtőjét, péntek reggelre már népesebb volt a zsolozsmázók száma is.

Első este a különböző csoportok bemutatkozása történt egy-egy sajátos produkcióval, ami a nemzeti sajátosságokat is igyekezett megmutatni a többi csoport számára, mi erdélyiek a magyarországi és felvidéki magyarokkal közösen mutatkoztunk be. Reggelenként az olasz csoporttal közösen vettünk részt szentmisén. Ezt követően a délelőtt előadással folytatódott. Egy-egy előadást hallgathattunk meg, első nap Szent Klára, második nap Szent Ferenc, majd Mária istenképe segítségével szemlélhettük Krisztus arcát. Az előadások kapcsán a személyes gondolatokat kiscsoportban volt lehetőség megosztani, feldolgozni.

Egy hat km hosszú és igen emlékezetes keresztúton vettünk részt a találkozó második napján. A Szent Anna-hegyet kerültük meg, érintve azokat a kis kápolnákat, amelyek a keresztút állomásait jelenítették meg, ezenkívül a lengyel fiatalok és testvérek színpadi formában is megelevenítették a passiót párhuzamosan a gyalogos keresztútjárással. Este a szabad ég alatt egy mozgó színház kápráztatott el, nagyon látványos és hatásos hang- és fényeffektusokkal színezve a műsort Szent Ferenc életéről. Voltak vegyes délutáni foglalkozások, mindenki kedvére válogathatott röplabda, foci, zászlófestés, rózsafüzér-bogozás, illuzionista műsor, tánc között, és lehetőségünk nyílt meglátogatni a helyi ferencesek missziós múzeumát, megcsodálhattuk a kiállított tárgyakat, amelyeket a missziós útjaik alkalmával hoztak magukkal a lengyel ferencesek. Szerda este koncert is volt műsorra tűzve a találkozó programjában. Hát ennek a Propaganda Dei koncertnek komoly riválisai lettünk, amikor a büfében előkerült a csapatunkban a gitár, dalszövegek, interaktív mozgásos-mutogatós énekek, játékok. Annyira jól szórakoztunk, hogy folyamatosan szivárogtak át hozzánk a koncertről nem csak a magyar, hanem a más nyelvű résztvevők is, és bekapcsolódtak a buliba.

Nem maradhat említés nélkül az a tanúságtétel sem, amely végén P. Ana csoporttársunk is megszólalt, és megosztotta velünk életének sok személyes vonatkozását Isten szeretetének és gondviselésének fényében, amely sokaknak könnyet csalt a szemébe és összeszorult szívvel hallgattuk őt. Azt hiszem, az ilyen emberek az öröm és a fény hordozói, jó volt hallani és megismerni őt.

Ez az este egy gyertyás körmenettel folyatódott a Szent Anna-bazilika fele az ottani lourdes-i barlangon keresztül. A gyertyákra felírtuk a neveinket, az országot ahonnan jöttünk, és a Mária-vigília végén kicseréltük azokat egymás között, így imáinkba foglalhatjuk azt a személyt, akinek a gyertyája hozzánk került.

A találkozó záróakkordjaként ellátogattunk Czestochowába, a program hivatalosan ezzel a zarándoklattal zárult. Fenséges és felemelő volt, ami ott fogadott bennünket, volt is több időnk elidőzni ezen a helyen, magunkba szippantani a hely varázsát. Valóban áldás volt ezen a helyen is jelen lenni. A hazavezető úton még várt ránk egy meglepetés, sikerült meglátogatnunk a wieliczkai sóbányát. A Szent Kinga-kápolna különösen emlékezetes marad, nemcsak a látványa miatt, hanem azért is, amit üzennek számunkra azok a sóból faragott szobrok és oltárok, amelyeket a bányában dolgozó munkások faragtak 30-40 éven át a napi műszak után ismét lementek a mélybe, és teljesen önként, bérmentve alkottak valami maradandót, olyan értéket, amely csodálattal tölt el. Olyan alkotások ezek, amelyek részben e világiak, de még sem, a történetük túlmutat ezeken. Az is elgondolkodtató volt, hogy a bányának egy kisebb kápolnájában 130 méteres mélységben a Krisztus- és a Mária-szobrokat ez idáig csak egyetlen egyszer volt szükséges megtisztíttatni, pedig a só, a páratartalom és más szennyeződések a fa gerendákat megkövesítették az évtizedek alatt, a szobrok pedig tiszták maradtak. Valahogy így tárultak a szemeink elé ezek a nem mindennapi dolgok, kinek-kinek a saját szemüvegén keresztül.

Krakkóban pazar városnézésben volt részünk, megnéztük az óváros lenyűgöző főterét, épületeit, templomokat, az ország határát átlépve pedig Kaplonyban tartottunk egy nagyobb pihenőt hazafele.

Ha megkérdezi tőlem valaki, mit kaptam ezen a találkozón? Mit találtam ezen az úton? Kivel találkoztam? A válaszom ez lehetne: találkoztam azzal az önmagammal, aki át tud lendülni a profán világból a szentbe, a mulandóból az örökkévalóba. Találkoztam a másik emberrel magamon kívül, a körülöttem lévőkkel, szerető emberi tekintetekkel és rajtuk keresztül Istennel. Mindannyiunk életében vannak találkozások, amelyek meghatározóak, nem felejtjük el őket, ahogyan ez az egyik előadásban is elhangzott, ezek bár tűnjenek apró dolgoknak, nagy jelentőséggel bírnak, elevenen élnek bennünk, gondolatban vissza-vissza­térünk ezekhez. Mindenikünk feleleveníthette ezeket a számára jelentős találkozásokat, hogy melyek voltak ezek, és mit hoztak az életünkbe.

Amit én találtam ezekben a találkozásokban, ezen a találkozón, az a felvillanyozó öröm, béke, megismerés, rácsodálkozás, nevetés, hit a szeretetben, hit az élő és működő Istenben. Boldog vagyok, hogy ott lehettem veletek ezen a találkozón, része lehettem ezeknek a találkozásoknak.

A köszönet szóljon a találkozó himnuszának szavaival a ferences testvéreknek, akik elvittek minket ezen a hosszú úton, és ezzel lehetővé tették számunkra a részvételt ezen a találkozón. Köszönet az EuroFraMe12 szervezőinek, akik azon munkálkodtak, hogy ez a sokféle nemzet ferences lelkiségben együtt lehessen a Szent Anna-hegyen, és hála a Mindenhatónak, hogy az ő szeretetét életünk találkozásaiban megtapasztalhatjuk időről időre. „Hozzád hasonlóvá akarok válni én, / Amikor a te szent arcodat szemlélem, / Hozzád akarok közel lenni én, / Ameddig csak élek, örökkön örökké.”

Pax et bonum!

Forrás: Vasárnap