Beszámoló - Az első Téli Találkozóm (Noémi)

Március elsején, délután fél háromra érkeztem a kolozsvári ferences kolostorhoz, hogy a testvérek segítségével eljuthassak Désre. A csomagok elrendezése és az emberek elhelyezkedése után, kezdetét vette az egy órás utazás. Én a Szabolcs testvér által vezetett autóban utaztam, két nővérrel együtt. Az út egyáltalán nem volt unalmas, mivel hosszas társalgásokat folytattunk többek között a művészetről is.

Désen amint kiszedtük a csomagjainkat a kocsikból, egy solo bajnokság közepén találtam magam, amin sikeresen megtanultam örülni a vereségnek.

A találkozó hivatalos megnyitója mise keretein belül történt, amit keresztút előzött meg. A misét követte az elszállásolás és a vacsora, ezután pedig egy " rövid vagy hosszabb" szentségimádás keretén belül mindenki meggyújtott egy gyertyát, ami azt a személyt jelképezte, akinek kérte Istentől a hit kegyelmét. Ezzel megfelelően ráhangolódhattunk a következő napra.

Szombaton reggel fél nyolckor a napot Isten dicséretével kezdtük, ezt követte a közös reggeli. A reggeli ideje alatt megkaptuk a színes kitűzőinket, és ekkor tudtam meg, hogy a világos zöld csapat vezetője leszek. Ez teljesen új szemszöget adott az egésznek számomra, mert ilyenben még nem volt részem, kicsit izgultam is emiatt.

A reggeli után már volt is egy megbeszélésünk, ahol megtudtuk, hogy mit kell majd tennünk a csoportos beszélgetés illetve játék alatt, ezután Szabolcs testvér tartott nekünk egy nagyon felemelő előadást a hitről és hogy hogyan kell megteremteni az egyensúlyt hit és értelem között. Ennek kapcsán beszélgettünk a kiscsoportokban arról, hogy milyen "hegyek" vannak vagy voltak az életünkben, amelyeket meg kell másszunk. Ezen kívül a közösség hatásáról, és arról, hogy hogyan erősíthetnénk a hitünket. A mi csoportunk a beszélgetésre fektette a hangsúlyt és így a megadott két óra kevesebb játékot engedett meg nekünk. De a két legfontosabb feladatot teljesítettük, a levegőben tartottunk egy percen keresztül négy lufit, és a hitünket jelképező fonalakból kötelet fontunk, ami így sokkal erősebb lett. A kötelek erősségét úgy teszteltük, hogy összekötve őket az udvaron együttes erővel elvontattunk egy mikrobuszt. Ez jelképezte azt, hogy ha egyedül a hitünk el is szakadna egy teher alatt, a közösségben sokkal kisebb az esély rá.

A mise és a vacsora után minden csoport előadhatta azt a kis színdarabot, amit a délután folyamán kellet kitalálni és összepróbálni egy adott témában. Míg mi a színészi tehetségünket csillogtattuk, ez idő alatt lelkes barátaink tevékenykedtek a kolostor falai között, hogy számunkra egy óriási ajándékot adhassanak, elkészítették számunkra a hit útját.

A hit útja koronázta meg számomra az egész hétvégét. Az elkészült út segítségével átélhettük keresztelésünket, elsőáldozásunkat, bérmálásunkat. Emlékezhettünk azokra az emberekre, akik segítettek Istenhez közel kerülni, szembenézhettünk életünk sötét részével. Felfedeztük, hogy számunkra mit üzen az Úr, átvizsgáltuk a lelkünket és szembe néztünk bűneink súlyával, de le is moshattuk magunkról ezeket. A végén pedig egy atyai öleléssel kaptunk erőt a folytatáshoz.

Éjjel akinek még volt ereje maradhatott olvasmányos imaórára.

Vasárnap reggel nyolckor keltünk és reggelivel kezdtük a napot, ezt követte a zsolozsma. Ezután mise és csoportos beszélgetés, ahol kibeszélhettük az éjszaka eseményeit.

A végén pedig a csoportvezetők megosztottak pár jelentősebb részt a beszélgetésekből.

Ezután már csak a záróbeszéd és a csoportkép következett.

Köszönettel tartozom elsősorban Istennek, és a szervezőknek azért , hogy részem lehetett,- nem túlzok- életem egyik legszebb hétvégéjében. És persze köszönöm a fuvart :). Nem utolsó sorban pedig köszön mindenkinek aki részt vett velem együtt a tizedik Ferences Ifjúsági Téli Találkozón.

Noémi :)