fiú_csapat_tábor.fr

Csak semmi internet. Csak egy ihletett cím, na meg persze a mögötte rejlő „nem csak” esemény. Résztvevők: több komoly és komolytalan fráter :) - a szó szoros és nem csak értelmében. Pontosabban három ferences szerzetes testvér vezetésével kilenc leendő, vagy már, férfi. Helyszín: férfiakhoz illő - egy vulkáni kráterben, a település neve Nagyág, ennek egykori virágzó, de mára már majdnem teljesen hívek nélkül maradt plébániája, a környéken pedig a föld mélyén bezárt aranybányák. Fő célja: Assisi Szent Ferenc evangéliumi egyszerűségéből kiindulva közös tevékenységek – barkácsolás, túrázás, beszélgetés, a közös imádkozások és étkezések – során rávezetni a tábor résztvevőit arra, miben áll a hiteles keresztény férfi öntudat, s hogy azt majd miként tudják fejleszteni, alakítani magukban, ha visszatérnek otthonaikba.

A múlt év őszén különleges csoport indult a kolozsvári ferences kolostorban - fiú_csapat.fr néven. Egy felismerés szülte az ötletet: a mai társadalomban egyre kevesebb, vagy már teljesen megszűntek azok a helyek ahol a fiúk, férfiak, egymást közt lehetnek (és itt nem a más szexuális orientáltságuakra gondolok), férfiasságukat ezáltal megtartva, átadva. Másképp viselkedünk amikor nők társaságában vagyunk és másképp amikor csak férfiak közt. A mai társadalomban pedig egyre inkább női neveltetésben van részünk - amennyiben nem tartozunk azon szerencsések közé akik hiteles, valódi férfi modell közelébe kerülnek. Napjainkban a családban az édesapa látástól mikulásig egy adott munkahelyen dolgozik (nem mint a hagyományos társadalomban ahol az apa a fiát hívta segítségül vagy nevelte, tanította a saját műhelyében egy mesterségre, vagy a mezőn dolgozva), a tanügyben is mára a nők dolgoznak majdnem kizárólagosan, egyetemi szinten esetleg van még több férfi tanerő, de csak kizárólag férfi szakma talán már nem is létezik. Így felmerül a kérdés, hogy egy férfi hol, és hogyan sajátíthatja el férfi mivoltát. Hívő keresztény férfiként még nehezebb a dolga, mivel ezekben a körökben ugyancsak a nők vannak döntő többségben. Ez a csoport csak fiúknak, férfiaknak szól.

„Melyik a legemlékezetesebb verés amelyet kaptál” hangzott el az idén augusztus 26-29 között zajló tábor indító kérdése csütörtökön este, majd a fájdalmas kör után az arcokra mosolyt hozó „és mesélj arról amikor először voltál szerelmes, vagy a számodra leginkább emlékezetes kapcsolatodról”. Péntek d.e. mélyítettük a kérdést - milyennek látjuk a MA férfiát, magamat milyen férfinak látom és mi tud segíteni a (keresztény)férfivá válásban. Ez utóbbit vasárnapig hordoztuk magunkban. Nem volt könnyű megállapítani, ha az alapvető viszonyítási pont nincs megfogalmazódva - mit jelent az, hogy FÉRFI. Ebbe próbáltak bepillantást nyújtani a beszélgetéseken kívül a tettek: fafaragás - még egy éles bicskával sem könnyű a kemény fát megmunkálni, a vér is kibuggyanhat, de öröm volt a végén megcsodálni a kiizzadt művet, Vasjankónak és a királyfinak történetét meghallgatni és meglátni, hogy egy mély kátyú kimeregetése után és több megpróbáltatás árán neveltetik férfivá a főhős, vagy mozgássérült társad sziklára való felsegítése/vivése során belegondolni, hogy bizony háború esetén milyen lenne sebesült társadat vinni.

A vasárnapra maradt kérdés zárta a tábort. Egy elmondott gondolatot szeretnék kiemelni, mely összegzi a kifejtetteket, hogy mi kell a keresztény férfivá váláshoz: elsősorban férfi példakép, akit követni lehet, majd a fizikai munka, cselekedet, tett, mert ez az egyetlen ami maradandó nyomot hagy maga után és nem hazudik, valamint az ima, amely életünk és Istennel való kapcsolattartásunk alapvető feltétele.

Találkozzunk továbbra is a fiú_csapat.fr-ben :), októbertől kezdődően a kolozsvári ferenceseknél, hogy Petőfi szavaival élve „Ha férfi vagy, légy férfi,/ S ne hitvány gyönge báb,/ Mit kény és kedv szerint lök/ A sors idébb-odább.”

Fekete András

További képek: itt

Véleményem szerint egy fantasztikus, egyszerű és mégis nagyszerű táborban volt részem. Benjamin testvérnek köszönhetően, nap mint nap finom ételekkel „hizlalhattunk” magunkat. Remek vezetőnk, Tibor testvér jól beosztott programmal és egészséges életmóddal ajándékozott meg minket, ezalatt a pár nap alatt.

A többiekkel is mind jól kijöttem, jókat beszélgettünk és szórakoztunk, kirándultunk, tehát nem bántam meg, hogy eljöttem, sőt ÖRVENDEK neki :)

Dumbó

A fiú_csapat_tábor számomra egy hasznosan eltöltött kirándulás volt. Kirándulás volt a szép helyszín, a környéken való mászkálás, a barkácsolás, a csapatjátékok és a nagy közös evészetek miatt. Hasznos pedig azért volt mert rólunk fiúkról szólt. Igyekeztünk közösen keresni, hogy egy fiú hogyan válhat igazi férfivá és hogy valójában milyen is egy hiteles igazi férfi. Izgalmas volt közösen keresni a választ és úgy gondolom mindannyian sokat gazdagodtunk általa. Amiért még jó volt, hogy sok új embert ismerhettem meg, sok új barátság született. Remélem még lesz folytatása.

Levi

,,...Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek.

Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben.

A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek.

Így semmi kegyelmet sem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok,

aki mindvégig megerősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján."

(1Kor.1,4-8)

Úgy érzem, Szent Pál apostol szavaival élek én is, az idézet első felében az apostol segít szívemnek megfogalmazni azt amit én nem tudok egyedül. Hála és hála, ezt érzem mindig amikor eszembe jut ez a fantasztikus tábor amin részt vehettem hála első soron Istennek és aztán Tibor testvérnek, na meg a ,,kismadárnak". köszönőm.

Az idézet további soraiban mindvégig gazdagodtunk a felsorolt kegyelmekben ezzel a táborral és ezzel a csapattal.

A nagyon jó beszélgetéseknek hála megszilárdult köztünk a hit mellett a férfiúi öntudat és annak fontossága. valóban megtapasztaltuk, hogy milyen jó amikor csak férfiak vagyunk egymagunkba és csak igazán most tudtunk kibontakozni, a gátlásokat levetni és ehhez erre a táborra volt szükségem/-günk. a túra során szembe néztünk, nem is tudom kinek az írását olvasva ütött szíven, hogy milyen lehetett a katonák sorsa egy háború alkalmával. és nám álltunk meg a hegy előtt és mondtuk azt, hogy itt hagyjuk vagy mind maradunk hanem felvittük/ték a csúcsra. és ez egy fontos dolog. a feladatoknál is mindig Isten kegyelmét kértem, hogy sikerüljön a feladat, nem az én részemre, hanem a többiek részére is. a játékoknál bebizonyosodott, mindenki jó valamiben és jólesett hogy próbálkoztunk olyannal is, mihez nem igen konyítunk( pl.:sakk). be kel hogy vajam, izgultam ez elejétől fogva már itthon, hogy ki lesz az útitársam, ( csak telefonon beszéltünk), ott meg hogy kik lesznek, már azt eleve tudtam, hogy nagyobbak de arra én sem számítottam, hogy 17 éven felüliek. és a beilleszkedés miatt is izgultam. arra is gondoltam,hogy valaki rossz szemmel nézi majd hogy Tibor testvér meghívott egy 14 éves kisgyereket. Istennek hála minden téren kellemesen kellet csalódnom és ez nagyon jólesik. nagyon örülök, hogy ilyen jó útitársat rendelt mellél az Úr mint Levi, akiben egy fantasztikus embert ismertem meg és nem csak benne hanem a csapatnak a tagjait is . számomra mindannyian férfiak. és jó példaképek ki- ki valamiben. én továbbra is hálás vagyok,hogy megkaptam a lehetőséget és ott lehettem, rengeteg talentum gazdagodott bennem. a kis kopjafák átadásakor úgy éreztem magam mint Lóránt testvér ahogy fogalmazott : ,, sok apró kis darabra kellene vágjam..." és valóban. akárcsak Csíksomlyón a Tau-keresztel itt mos a verítékes kopjafával pecsételtük meg egymás. ezt egy kívülálló el sem tudja képzelni.

Remélem jövőre is lesz ilyen tábor, csak az a bökkenő hogy jövőbe még mindig csak 15 leszek. :)

én köszönök szépen mindent, mindenkinek.

Üdvözlöm a kolozsváriakat és a fiú_csapat_ tábor tagjait is.

Tibor Csomafalváról.